Hangonyról

Hangony község már a pogányok idejében is fennállott; népesülése a magyarok bejövetele idején történt, mégpedig a palócok által népesült be. Szent László és III. Béla idejében a kunok telepedtek meg ezen a vidéken.

A község hajdanában Hangau nevet viselte, melyet hosszú völgyben való fekvéséből és visszhangjáról vette. E szerint pedig visszhangjáról lett a neve Hangony.

Alsó-Hangonyt valamikor Egyházashangonynak, Felső-Hangonyt pedig Hangonyfőnek hívták. – Egy időben Hangonyfalváról, Bekefalváról is történik megemlítés.

Alsó-Hangony a Gömör-Kishont egyesített serki megyejáráshoz tartozott. Felső-Hangony, a község Gömör-Kishont egyesített serki megyejáráshoz tartozott. A község határában volt/van egy kolostornak a romjai, melyet 1368 évben Hangonyi Lázár és Domonkos nemesek által építtetett, paulinus szerzetesek számára.

A török uralom alatt a környék elnéptelenedett, mert a lakosság beljebb húzódott, egy része a magyar, más része a török területre. A török kivonulása után csak lassan népesült be. Rákóczi idején a Szatmári békekötés után újra szomorú idők következtek mivel az Osztrák Magyar Monarchia arra törekedett, hogy beolvasszák a magyarságot az osztrák-német fajba. A lakosság csak az örökösödési háború után kezd újra benépesülni, I. Ferenc uralkodása alatt Alsó-Hangony 33 ház, 40 család és 360 lakosa volt, Felső-Hangonynak pedig 41 háza, 50 családja, 80 háztartása volt.

A Pálos kolostor falai 1560 környéki elpusztulása után, 1822-ben Hangony községben levő nagy tűzvész idején a tönkrement házak újjáépítésére lettek felhasználva.

Az ózdi gyár 1847-ben történő megépítése kezdetben nem gyakorolt lényeges befolyást a falura, bár többen napszámosként dolgoztak a gyár megépítésénél.

A XX. század elejére Alsó-Hangonyon a lakosság összetétele miatt már több gyári munkást találunk, mert itt jóval magasabb volt a földtelen parasztok száma, akik megélhetésüket az iparban igyekeztek megtalálni. A II. világháború után a település lakossági szerkezete jelentősen átalakult. Ez idő után már a település lakossága inkább az iparban, az ózdi vasgyárban talált boldogulást és a mezőgazdaság már csak kiegészítő tevékenység maradt. Az 1990-es években az ózdi Kohászati Üzemek, valamint a településen működő termelőszövetkezet és ruhagyár megszűnése után a munkalehetőséget igazán leszűkültek. A munkanélküliek száma évről évre növekedett és még jelenleg sem állt meg ez a folyamat.

Írta: Korózs István 
Hangony monográfiájából szerkesztette: Berta Evelin

 

comments